Örömteli várakozást, készülődést kívánunk!
A NÉGY GYERTYA
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek.
Azt mondta az első:
– Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… – és néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
– Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem… – s a következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
– Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám… – ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
– De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! – elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
– Ne félj! Amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.
