A modern biológusok megerősítették a régi gondolatot – a cédrusnak lelke van. Ennek a szokatlan fának ugyanaz a biológiai ritmusa, mint az embernek. A cédrus nem pontosan bizonyos órákban mutatja meg tevékenységét, mint más fák, hanem a külső körülmények függvényében.
Például nyáron, amikor borús idő van, reggel 10 órakor “ébred”, tiszta idő esetén hajnalban “ébred”; majd napközben 15:00-16:00-ig “pihen”. Este a cédrus 23 óráig “aktív”, majd éjszaka “alszik”. Télen az életciklusa nem szakad meg, mint a többi fának, “ébren van”, csak sokkal tovább “alszik”.
A cédrus égig nyúló alakja már az emberiség korai írásos emlékeiben megtalálható. Pakisztán nemzeti fája, Libanon nemzeti zászlajának nemes növénye, és hindu legendák őrzik hírét.
Hosszú életüknek, impozáns megjelenésüknek és kiváló minőségű fájuknak köszönhetően valamennyi termőhelyükön beépültek az ott élő népek mitológiájába . A Gilgames-eposzban a Cédrus-hegy egy mesebelien szép kert.
De nem csak az ősi keleten övezi mély tisztelet.
Az ókori római költő, Vergilius is megénekelte fenséges mivoltát.
A többi fenyőhöz hasonlóan az északi flórabirodalomban honos. A virágos növények térhódítása előtt kiterjedt erdőségeket alkotott szerte Eurázsiában elterjedési területe azóta két, elszigetelt termőhelyre zsugorodott: a himalájai cédrus (mint neve is mutatja) a Himalájában, a libanoi pedig a Mediterráneumban él – a három alfaj egymástól is elszigetelt termőhelyeken, úgy, hogy állományait erősen összezsugorította a fakitermelés. Épp ezért egyesek szerint ezek valójában egyetlen faj földrajzilag elkülönült populációi, míg mások termőhelyek szerint külön-külön fajokat különböztetnek meg.
Rendkívül hosszú életciklusú növény, amely nem ritkán 2-3000 évig is elél, és ötvenéves kora előtt ritkán fordul termőre. Fiatalon kissé fagyérzékeny. Magyarországon csak kellő elővigyázattal nevelhető, mert a téli pangó vizet rosszul viseli. A fenti okokból erősen agyagos, kötött talajba és fagyzugos kertekbe nem ültethető. Az idős fák mélyre hatoló gyökereit a pangó víz már nem károsítja.
A hűvös, hegyvidéki éghajlatot kedveli. Rendszerint 1300 és 3000 m tengerszint feletti magasság között, sziklás, meszes talajon él, ahol kemény a tél és száraz a nyár. Szinte bármilyen talajon megmarad: az atlasz- és a libanoni cédrus épp oly jól érzi magát a mészkövön kialakuló lúgos, mint a bazalton, homokkövön vagy palán fejlődő savanyú talajon. A fanövedék mindazonáltal erősen függ a talaj minőségétől és mélységétől, valamint az éghajlati tényezőktől (különösen a csapadék mennyiségétől) – védett helyen, kellő öntözéssel több kertészeti változat is meglepően gyorsan gyarapodik.
Értékes szúmentes fáját bútornak, hajók építésére stb. már az ókorban keresték. Illatos és tartós fájából készítették az egyiptomi múmiák koporsóit is. Az Ószövetség(1Kir5,6) szerint libanoni ciprusfából épült Salamon király temploma is. A középkori keresztény felfogás szerint Jézus keresztjét is részben ciprusfából ácsolták.
Jellegzetes díszfa; a ciprusi kivételével minden alfajának számos kertészeti változatát termesztik.
Lassú növekedése miatt bonsainak is kiváló.
