“Kicsi még, majd elfelejti.”
Ezzel szemben:
A gyerekek nem felejtenek. Lehet, hogy tudatos emlékekkel nem rendelkeznek, de reakcióik, viselkedésük, kötődéseik, hiedelmeik magukon viselik a traumák nyomát. A felnőttkor legtöbb triggere – vagyis erőteljes érzelmi reakciót kiváltó ingere – gyermekkori traumára vezethető vissza. Ha a tudatos elme nem is, de a zsigerek emlékeznek.
“Az idő minden sebet begyógyít.”
Ezzel szemben:
Az idő önmagában nem gyógyít. Ami gyógyít: a pozitív kapcsolati tapasztalatok, a szeretet, a törődés, az elfogadás, a biztonságos környezet, az odafigyelés, az érzelemszabályozás elsajátítása és az érzések érvényesítése.
“A gyerekek annyira rugalmasak, mindent túlélnek.”
Ezzel szemben:
Bár a gyerekek valóban képesek akár a legmostohább körülményeket is túlélni, és megtalálják a megküzdés módját, később gyakran éppen az egykor a túlélést segítő megküzdési módok lesznek életük legnagyobb akadályai.
“Ami nem öl meg, az megerősít.”
Ezzel szemben:
Nem, ami nem öl meg, az nem megerősít, hanem traumatizál. Ami erőnek tűnik, az általában nem más, mint az érzelmek elfojtása, ami a nehéz időkben a túlélést segítette. Az erő látszata mögött legtöbbször egy megsebzett szív dobog.
“Ez a trauma dolog túl van tolva, nincs is ennyi trauma.”
Ezzel szemben:
A trauma dolog nincs túltolva. Ellenkezőleg. Csak most döbbenünk rá, milyen sokan szenvedtek el gyermekkorukban olyan fájdalmakat és hiányokat, amik a mai napig meghatározzák az életüket. Az elmúlt évtizedek neurológiai kutatásai tárták fel, milyen hosszútávú következményei vannak a korai negatív élményeknek. Amíg a traumatudatosság nem épül be a mindennapi nevelési gyakorlatba, nem lesz az oktatás része, és a társadalmi tudatosság nem emelkedig jelentős mértékben, addig „ez a trauma dolog” nincs túltolva.
( Orvos-Tóth Noémi)
