Már a kereszténység előtt, hagyománynak számított az ókori Rómában. Róma igazi világváros volt: a Földközi-tenger térségének minden tájáról, sőt távolabbi vidékekről is ellenállhatatlanul vonzotta magához az árukat és embereket. Mint a városban élők többsége, a rómaiak is a kereskedőkre voltak utalva az életvitelükhöz szükséges ételek, ruhák és egyéb áruk tekintetében.
Az ókorból fennmaradt tárgyi és írásos emlékek egyaránt virágzó kiskereskedelemről számolnak be, az idelátogató számára a római utcakép legfeltűnőbb eleme a vásárlók és árusok hatalmas száma lehetett. A kereskedők elözönlötték a város forgalmasabb utcáit. A kis üzletek és műhelyek telezsúfolták a főútvonalakat, és átnyúltak a kisebb utcákra és oszlopsorokra is. A költő Martialis meg is jegyezte, hogy – amíg Domitianus császár nem korlátozta e tevékenységet – Róma egyetlen hatalmas boltra emlékeztetett. A számító kereskedők házhoz is jöttek értékes portékájukkal. Ovidius kellemetlennek találta ezt a szokásukat, mert szinte kizárólag akkor tudtak jönni, amikor a nőknek vásárolni támadt kedvük, és esdekelni kezdtek, hogy borítsák el őket ajándékokkal tetőtől talpig. 
Az Európa-szerte elterjedt karácsonyi vásárok valószínűleg német földön lettek először népszerűek, ám a decemberi vásár már az ókori Rómában is hagyománynak számított. A hónap végén ülték meg a Szaturnus tiszteletére rendezett Saturnáliát; az év ezen szakaszát Catullus is „napjaink legjavának” nevezte. A téli napforduló idején, az őszi vetés befejezésekor kezdődött ez az ünnep, mely a hagyomány szerint a Szaturnusz uralkodása alatti boldog aranykor emlékezetét erősítette.
Eredete Görögországon át Mezopotámiába nyúlik vissza. A sötétség felerősítette az emberek félelmét a haláltól, és ezen úgy próbáltak meg felülkerekedni, hogy nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepeltek. Egyes munkák tiltva voltak, és megajándékozták a szolgákat. A házakat feldíszítették örökzöld borostyánnal. Ugyanis a lombhullató fák eddigre már elvesztették leveleiket, ezért örökzöld ágakat hordtak be a házaikba, így akarták biztosítani évelő növényeik védelmét tavaszig.
Tóga helyett ilyenkor kényelmesebb viseletet öltöttek magukra az emberek, ettek-ittak, amennyi beléjük fért, a barátok ajándékokat váltottak egymással, és még a rabszolgákat is lazább gyeplőre eresztették. Az ajándék legtöbbször egy sigilla, azaz kis cserépfigura volt. Erről nevezték el a vásárt sigillariának. Juvenalis egyik szatírájában megemlíti, hogy a szomszédasszonyaikkal lépést tartani akaró nők elvárták, hogy a vásárból származó kristályvázákkal és gyémántgyűrűkkel gazdagodjanak.
Ahogy napjainkban is, a decemberi vásárok hozzájárultak a város ünnepi hangulatához. A gyerekeknek ilyenkor egy kis zsebpénzt is adtak, hogy kedvükre elkölthessék.
Forrás:
Grüll Tibor – 50 dolog, amit nem képzeltél volna a rómaiakról, Törilecke
A képek forrása:
https://patch.com/…/oldtown…/roman-saturnalia-traditions
